A teremtő megtagadja teremtményét („Csaba abban a házban nőtt fel, ahol akkor én is laktam, és valóban van egy ilyen apa-fiú fíling kettőnk között.”), miután nagyon határozottan megüzeni Czeglédynek, hogy ebben a helyzetben, ebben a környezetben neki jelenleg nincs helye az ellenzéki térfélen.

„Tébolyodottá válik, aki elvakultságának a keresztülviteléhez általában nem talál segítőtársat. Ki kell azonban jelenteni, hogy közülünk mindenki valamely ponton hasonlóan viselkedik, mint a paranoid, egy számára elviselhetetlen felét a világnak vágyképzettel korrigálja és ezt a tévhitet bevezeti a realitásba.” (Sigmund Freud: Rossz közérzet a kultúrában)

Kevesen vannak szerintem, akik akár még egy héttel ezelőtt is elképzelhetőnek tartották volna, hogy a Szombathelyen játszódó Ellenzéki Saga című sorozat ilyen elképesztően drámai, váratlan, a szereplők lelkének legmélyebb bugyraiba bepillantást engedő fordulatokat tár elénk. Az események alakulása innentől már sokkal inkább a lélektani regény nagy klasszikusainak, Dosztojevszkij, Zola, Stendhal tollhegyére kívánkozik vagy a jó öreg Shakespearet kellene segítségül hívnunk, hogy a városunkban zajló már-már királydráma-szerű szövevényes, fondorlatos és fordulatos cselekményt elejétől a végéig (hol van még a vége?), színekre bontva és jól érthetően elénk tárja.

A hetedik napon Isten elkészült munkájával és megpihent, Szombathely álmosan szunyókált, a nyugat.hu pedig kirakta Ipkovich Györggyel készült beszélgetését. Az Ipkovich 1989-es MSZMP-s múltját követő polgármesteri és önkormányzati munkásságával foglalkozó dögunalmas interjút valószínűleg teljes érdektelenség övezte volna, csak hogy az ex-polgármester megnyilvánult Czeglédy Csaba ügyében is, innentől kezdve pedig elszabadultak az indulatok.

A teremtő megtagadja teremtményét („Csaba abban a házban nőtt fel, ahol akkor én is laktam, és valóban van egy ilyen apa-fiú fíling kettőnk között.”), miután nagyon határozottan megüzeni Czeglédynek, hogy ebben a helyzetben, ebben a környezetben neki jelenleg nincs helye az ellenzéki térfélen. Ergo esélytelen Czeglédy bármiféle próbálkozása felkerülni az ellenzéki listára, sőt, miután Ipkovich teljesen beállt az Ungár-Nemény paktum mögé, egész egyszerűen persona non gratanak minősíti a szombathelyi közéletben („Én most a Csabát önmérsékletre szeretném kérni, kérem, hogy vegye tudomásul, neki itt most nincs az a szerepe, amit ő gondol.”).

Sapienti sat (A bölcsnek elég ennyi.) és a teremtmény értelemszerűen fellázad teremtője ellen. A jelenleg már száz felett járó hozzászólások közül mindjárt, szinte elsőként nyilvánul meg és nem is akármilyen stílusban. Az, hogy Ipkovich két alakalommal is polgármester lett, Czeglédy érdeme, ő tette azzá és amikor Ipkovich nem lett polgármester azt csupán saját magának és hitetlenségének köszönheti.

Ezzel Czeglédy tulajdonképpen szakít a helyben még megmaradt utolsó támogatóival is, Ipkovich Györggyel valamint a nyugat.hu-val; és ha már mostanság filmcímek repkednek a szombathelyi közélet és sajtó egyre zavarosabb egén, akkor elmondhatjuk, hogy ez már A hosszútávfutó magányossága, legalábbis ami innen következik.

A cikk alatti hozzászólások emelt hangneme a téma kényességét és megosztó jellegét bizonyítják. Pro és kontra zajlik a Czeglédy hívek és az Ungár-Nemény összefogás pártiak komment párbaja. Egyes elvtársak odáig mennek, hogy saját elvtársuk mozgalmi nevéről rántják le a leplet. Teszi ezt Ipkovich védelmében az a Prisznyák Benjámin, aki annak idején szintén Czeglédy szárnyai alól bújt elő. Lásd itt: https://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/50801_maradjak_vagy_kilepjek_kie_legyen_a_magannyugdij

Az egyre mélyebb rétegeket érintő, régi sebeket feltépő vagy korábbi, máig a mélyben megbúvó ellentéteket felszínre hozó viharos és kacskaringós ellenzéki történet legújabb eseményei minden bizonnyal kitörölhetetlenül bevonulnak a szombathelyi szocialista eszkatológiába. Az összellenzéki összeborulást Szombathelyen jelenleg a júdáscsókok fülledt erotikája hatja át